2016. március 26., szombat

32.fejezet

Sziasztok! Sokat késett ez a rész, és nem garantálom, hogy a következő hamarabb fog jönni... mentségül csak a" nyolcadikos vagyok" kifogást tudom felhozni...jó olvasást!


Beültünk az autómba és elindultunk a hozzám. Megbeszéltül, hogy amíg nem gyógyulnak meg a sebek,nála lakom. Lottie valószínű örülni fog, bár bánom, hogy ott hagyom a házban egyedül. Ilyesmi gondolatokkal vezettem és Louis aggódó tekintetével találkoztam. Miért aggódik? Mint aki olvasna a gondolataimban válaszolt a magamban feltett kérdésemre...
 - Nagyon féltelek. Vagyis minket. Nem gyors neked kicsit a tempó?- néz rám féltőn és megfogja a szabad kezemet.
- Bevallom kicsit fura, hogy máris átköltözöm hozzád, de a sérüléseid miatt muszáj .  De igazából örülök is neki valamennyire, de bevallom tényleg furcsa, hogy az együtt töltött időnk többségében te feküdtél egy kórházban. -vallom be és igyekszek inkább az útra figyelni, mint a selymes érintésére.
- Szerintem is kicsit furcsa de attól áll még a terv?- kérdezte majd játékosan kacsintott egyet.
- Persze. Csak még meg kéne dumálni a húgoddal.- nevetek fel és már be is kanyarodtunk a házam utcájába.
- Szerintem örülni fog neki. Magányos házra nemigen de tudod, hogy mekkora kerítőnő. Állandóan azzal zaklatott, hogy hívjalak el randira!-nevetett fel. Nevetése boldogan hangzott a kocsiban majd megálltunk mivel elérkeztünk a célponthoz.- Mondjuk amikor rávettem magamat a dologra akkor állítottál be azzal a szemétládával....- húzta el a száját mire ösztönösen megszorítottam a kezét.
- Jó tudom, rossz ember ismerő vagyok.
- Én eleve utáltam. - mondta mire elmosolyodtam. Szerintem nem az ember ismerő készsége miatt...
- Persze, persze. Nem lehet, hogy azért mert velem volt?-kérdeztem pimaszul.
- Lehetséges.- majd megcsókolt és kiszállt. Louis bevárt, így kézen fogva mentünk és nyitottuk ki az ajtót. Lottie gondolom meghallotta érkezésünket(vagy nevetésemet mivel Louis egyből elkezdett csikizni) , mert gyorsan trappolta át a fel házat és úgy ölelte át barátomat. Még mindig olyan szokatlan kimondani...
- Sziasztok! Hogy vagy bátyó? - kérdezte még mindig ölelgetve Louist.
- Szia. Már egész jól de szükségem van otthon a törődésre meg a gyógyításra vagy, hogy a szarba hívják ezt... - mondta és gyengéden ellökte magától Lottiet és levett kabátját.  
- Ideköltözöl?-csillant fel a szeme.
- Hát nem igazán...Megbeszéltük Lishával és ő költözik be hozzám... persze csak a gyógyítás közben, újra visszatér amint megjavult a karom.- magyarázta Louis félve húga reakciójától.
- Azta. Volt a terveim között az összeköltözésetek de nem ilyen hamar!-ugratott minket és megnyugodtunk, hogy nem haragszik.
- Nyugi kislány! Nem végleges csak amíg meggyógyúl.- nyugtattam le túlpörgött barátnőmet.
- Akkor nem végleges? Alig költözök ide már itthagysz.- viccelődött velem. Ismét megnyugtattuk, hogy nem végleges és elkezdtünk pakolni.
- Csak pár hétről van szó nem kell izgulni, hogy végleg leváltalak a tesódra.- súgtam oda viccesen amikor Louis el volt foglalva a ruháim elcsomagolásával...Azt hiszem inkább a laptopot kéne neki csomagolnia nehogy...
- Lish! Ezt elrakom ez tetszik...- mondta és felmutatta az egyik csipkés piros fehérneműszettemet...naigen ezért kellett volna nekem a ruhákat csomagolnom.
- Először is...Lish? Ez most komoly Lou?
- Próbálom a nevedet becézni...tehetek én róla, hogy hülye neved van?- mondta majd amikor tettettem a sértődöttet, magához húzott.
- Csak vicceltem. Gyönyörű neved van, illik a gazdájához. - mosolyodott el.
- Szóval minden Lisha nevű lány szép?- vontam fel a szemöldököm.
- Egy Lishát ismerek és ő gyönyörű. Én csak a tapasztalatomból ítéltem.-mondta játékosan és kezét az enyém mellé helyezte.
- Hát akkor örülök. Na pakoljunk tovább, mert holnapra sem végzünk!-csaptam össze tenyereim és tovább pakoltam a ruhákat a sporttáskámba.
Amikor végeztünk a többi helységben is, elköszöntünk és elmentünk Louis lakásához. Még csak az 1Ds házat látam, a saját lakását nem.
- Na mindjárt ott leszünk.- mondta mire bekanyarodtunk egy gazdag negyedbe tartozó utcába... csak bámultam a szebbnél szebb házakat míg megállt az autó egy fehér ház előtt. Köppni-nyelni nemtudtam amikor kiszálltunk... Éb sose voltam hozzászokva ehhez a körülményhez, hogy szép nagy házban éljek, ráadásul a barátommal akinél jobb embert nem is ismerek! Ki gondolta volna,hogy abból a buliból ennyi jö sül ki...Nem csak, hiyg lett egy újabb barátnőm(aki a bérlőm is),ráadásul hozzá járt a bátyja, aki egy nagyon aranyos fiú , akit a barátomnak mondhatok. Kell ennél több?
- Hahooo!-szólongatott Louis amikor már egy ideje ábrándozok...tulajdonképpen róla...

5 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Egyebkent imadom a blogodat
      Nem csak a tartalma miatt hanem rendezett a fejlece is nagyon tetszik
      De a legfobb ok:
      LOUIS TOMLINSON

      Törlés
    2. Amugy sajnalom de en nem vok olyan irosdi tipus ugy h tolem nem fogsz kapni egy novellat komiba😃
      Egyebkent en mar negy louisos blognak nekialltam es egyik sem sikerult

      Törlés
    3. jajj köszönöm :D <3 most egy picit lelkifurdalásom van amiatt, hogy elhanyagoltam a blogot, de ez most adott egy nagy löketet és ezután neki is látok egy rész megírásának !

      Törlés